A pénteki edzés után már majdnem
leírhattam, hogy 100%, nem is a tekerésben véreztem el, mert a lábam
köszöni szépen bírja a strapát, ellenben volt némi karerősítés -
tartsad ki sokáig vállból és így forgasd, meg úgy forgasd, így hajlítsd
meg amúgy - és ott romlott el minden. Jó, persze, csodákat nem
várhatok magamtól ennyi idő után. Mindenesetre remélem végre beáll a
heti kétszeri edzésrendem és április-májusra már jó kondit saccolok
magamnak. A fogyás egy hónap és mínusz 5-6 kiló után egyelőre stagnál,
ennek momentán nem nagyon örülök, tekintve, hogy ehhez képest
aránytalanul sokszor vagyok éhes, hüpp.
Ezt a februárt már most utálom, ma
esett le, hogy kétszer is kell ebben a hónapban hétvégén dolgoznom
egy-egy napot, de ami még ennél is rémesebb, hogy vendég leszek egy
rádiós műsorban és pedig ez nekem nem nagyon hiányzik. Jobban szeretek
írni ismeretleneknek, mint szólni hozzájuk.
Van valami olyan kényszerképzetem, hogy nekem ötvenezres nagyságrendű
lóvé jár majd vissza az adóbevallás után, de ez ránézésre is túl szép
ahhoz, hogy igaz legyen.
