zora

Nem reméltem, hogy péntek délután Kökin vonatra szállva majd találok ülőhelyet; örülhettem is, hogy a folyosóig bejuthattam. Ott a gyengén keresztüllebegő huzat finoman csempészte orromba az ember-, a kolbász- és fingszag langyos elegyét. A Falu nincs olyan messze, hogy ne bírjam ki a lábamon állva, zenével a fülemben, de azért minden további nélkül az anyjába kívánom a rám bazsalygó, szép jó estét kívánó kalauzt. Azt neked, kellemes utat bazmeg. Magyar álomvasutak.

Leszédülve a vonatról csörgött a telefonom: Balázs volt. Kár, hogy nem ittam több Sangriát most az este folyamán, különben leírnám milyen vicceset mondott a telefonban, elég az hozzá, hogy nem meglepő módon mondandója már megint kedvenc témája, a dugás - vagy inkább annak hiánya - körül forgott, hihi.