zora

Na, akkor ha eddig nem lettem volna teljesen biztos abban, hogy a jézuskának egy mp3 lejátszóról szóló levelet fogok címezni, akkor ma elhatározássá érett a kósza gondolat. Előtúrtam ugyanis a walkmant, a tegnapi kádbanzenehallgatáshoz és ma fülemben füldugóval indultam a dolgozóba. Mit hallgassunk, mit, kazettát 6-7 éve vettem utoljára, volt ugyan egész sok, de a szülői házból töredékét költöztettem magammal ide; néhány Ákos, á, most ahhoz nincs kedvem, még a végén valami régi szerelmek jutnak eszembe; Manson Antichristja most szintén nemgyerebe, az Adiemus megvolt tegnap, marad a Holdfényexpressz, gondoltam majd Lovasi hangja felébreszt és leszek tőle lélekben újra tinédzser.
Jaha, odafele, hazafele szólt a zene, kurvajó, nemtom hogy tudtam eddig zene nélkül útnak indulni; ez tűnik ugyanis a leghatásosabb fegyvernek az ellen, hogy érzékelnem kelljen a külvilágot. A buszon, a metrón utazókat, a szórólaposokat, a Blahán a csöviket, a H. utcában a kutyaszart, a mellettem elhaladókat.
Engem nem érdekel a világ, hogy mi történik benne, csak az én saját világom érdekel, a benne szerepet játszó emberekkel, dolgokkal, helyekkel, történésekkel. Minden mást nagy ívben leszarok, igen, valójában egy antiszociális büdös bunkó vagyok, csak arra nézek, aki és ami engem érdekel; én választok.
Nemtom mi folyik a világban, de nem is érdekel. Remélem lesz jó kis mp3 lejátszóm és segítségével még tovább redukálhatom az engem feleslegesen és kéretlenül érő impulzusok számát. Óje!

Nekem csak arra jó minden ám hogy az agyam
Eltömjem és közben ne halljam saját magam