1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21 ...
Sosem hittem volna - egy nagy nehezen megszerzett '97-es hármas matek érettségi után -, hogy valaha még komolyan elgondolkodom bármi olyasmin, aminek köze van a matematikához. Én, aki a kétjegyű számok összeadásával is bajban vagyok néha, az előbbiek után előre megfontolt szándékból tartózkodni kívántam egy életre ettől a tudománytól; amúgy is, bölcsész vagyok és ez mindent megmagyaráz. hülye a reáliákhoz.
Például tegnap este előtt sose jutott eszembe, hogy utánanézzek, mi az a Fibonacci-sor. Mert miért jutott volna, boldogan élek anélkül, hogy tudnám. Eztán is fogok, csak annyival okosabban, hogy mostmár tudom mi az. Amikor nemrég a fraktálokról írtam G. (aki nincs) (ugyancsak fraktálkedvelő) azt írta, nézzem meg a Pí című filmet. Nem ismervén a művet nem értettem, miért lesz nekem jó, ha ezt megnézem, de ... "majd megérted" mondta tegnap G., amikor a Moszkván a kezembe nyomta a DVD-t.
Kurvára patetikusan hangzana, ha azt írnám, G. ezzel akaratlan megnyitott bennem egy ajtót, amiről már azt sem tudtam, merre találom, mert '97-ben úgy csuktam be magam mögött, hogy azt mondtam, na erre se jövök többet!
Pedig... a Fibonacci-sor, tök jó, meg hogy a természet és a számok és minden, számok és spirálok és aranymetszés ...
Este mikor kinyitottam a hűtőt és megláttam a kelkáposzta levelét - megint egy fraktál -, arra gondoltam, tényleg soha nem szabad azt mondani, hogy soha.
Abban gondolom ne reménykedjek, hogy valahol elérhető a film zenéje, ami amúgy kurvajó; nemkülönben - a mondanivalón és a kerettörténeten túl - az, ahogy fényképezték.
A Fibonacci-sort úgy kapjuk meg, ha a számsor elejétől elindulva olyan sort írunk fel, amelynek a következő tagját mindig a megelőző két tag összegéből alkotjuk.
De még kurva sok tanulnivalóm van ebben az életben.
Sosem hittem volna - egy nagy nehezen megszerzett '97-es hármas matek érettségi után -, hogy valaha még komolyan elgondolkodom bármi olyasmin, aminek köze van a matematikához. Én, aki a kétjegyű számok összeadásával is bajban vagyok néha, az előbbiek után előre megfontolt szándékból tartózkodni kívántam egy életre ettől a tudománytól; amúgy is, bölcsész vagyok és ez mindent megmagyaráz. hülye a reáliákhoz.
Például tegnap este előtt sose jutott eszembe, hogy utánanézzek, mi az a Fibonacci-sor. Mert miért jutott volna, boldogan élek anélkül, hogy tudnám. Eztán is fogok, csak annyival okosabban, hogy mostmár tudom mi az. Amikor nemrég a fraktálokról írtam G. (aki nincs) (ugyancsak fraktálkedvelő) azt írta, nézzem meg a Pí című filmet. Nem ismervén a művet nem értettem, miért lesz nekem jó, ha ezt megnézem, de ... "majd megérted" mondta tegnap G., amikor a Moszkván a kezembe nyomta a DVD-t.
Kurvára patetikusan hangzana, ha azt írnám, G. ezzel akaratlan megnyitott bennem egy ajtót, amiről már azt sem tudtam, merre találom, mert '97-ben úgy csuktam be magam mögött, hogy azt mondtam, na erre se jövök többet!
Pedig... a Fibonacci-sor, tök jó, meg hogy a természet és a számok és minden, számok és spirálok és aranymetszés ...
Este mikor kinyitottam a hűtőt és megláttam a kelkáposzta levelét - megint egy fraktál -, arra gondoltam, tényleg soha nem szabad azt mondani, hogy soha.
Abban gondolom ne reménykedjek, hogy valahol elérhető a film zenéje, ami amúgy kurvajó; nemkülönben - a mondanivalón és a kerettörténeten túl - az, ahogy fényképezték.
A Fibonacci-sort úgy kapjuk meg, ha a számsor elejétől elindulva olyan sort írunk fel, amelynek a következő tagját mindig a megelőző két tag összegéből alkotjuk.
De még kurva sok tanulnivalóm van ebben az életben.
