zora

Tegnap holdkóros módjára közlekedtem munkából haza és simán elmentem volna szerintem legközelebbi családtagjaim mellett is az utcán, s így történt volna ez legkedvesebb futárbarátommal is, ha nem terem mellettem hirtelen, húzza be a féket, ugrik le a keróról és mond egy jónapot-ot. Azon kívül, hogy megbeszéltük életünk aktuális dolgait, megint olvadozva néztem a fixijét, legalábbis ami a kerekeket illeti és elhatározássá erősödött bennem a gondolat, hogy tavasszal slick gumikra cserélem a traktorgumikat a montimon. Aztán amikor végeztem a közoktatással, javítok egy kicsit a kondimon és beállok biciklis futárnak. Ismerve magam - hogy meddig bírom maradéktalanul jól érezni magam egy helyben - ez jövőre simán bekövetkezhet. A hobbym lenne a munkám, munkám lenne a hobbym, a diplomáimat pedig könnyed mozdulattal vágnám be egy ritkán kihúzott fiókba.