zora

Banya kelletlenül rámnéz: "Tesssék." Mondom "utánvétes levél, rószaszín blankettát lesz szíves". Asztem kiránton a lyukon azzal az ellenszenves, unott arckifejezéssel a pofáján, hogy veszne oda mind valami természeti csapásban, amelyik a szolgáltatóiparba beteszi a lábát és ki mer ülni a kurva postai/infós/ügyfélszolgálatos, meg a többi ablakba a kiiiibasszottt világfájdalom arcával, azzal a bbbbaassszaamegmagaisminekjöttide hanghordozásával, ez is miért nem ment inkább a futószalag mellé valami isten háta mögötti retkes gyárba csesszemeg!
Mosolyogj a világra, az meg visszamosolyog rád, aha persze, visszamosolyog, na részemről ez be van fejezve.