régi nyarak a Folyónál
Régen, amikor gyerek voltam, a nyarakat a Folyó partján töltöttem. Apa meg Anya olyan kicsi koromtól vitt oda, hogy egy időben tanultam meg járni és úszni. Apa nagyon ügyes volt régen is, saját kézzel épített egy szép zöld lakókocsit, azt a régi öreg Wartburg után kötötte, júniusban levontatta a partra és augusztusig haza sem mentünk.
Sokan voltunk, még Nagyapáék is leköltöztek a Folyóhoz pár hétre, ott voltak Apa haverjai, sok más gyerek is, a túloldalon volt a jó homokos strand, és ott lakott egész nyáron az erdőben Illés bácsi. Mi motorcsónakkal jártunk át oda, Apa úszni tanított, én az öcsémmel homokvárakat építettem, Anya napozott.
Apa naphosszat pecázott Lajos barátjával, aki a stégről ordítva és ívesen hugyozott a Folyóba. Anyáék bográcsban főzték az öreglebbencset, ellenben a halászlé mindig a férfiak reszortja volt. Voltak nagy viharok, dörgős-villámlósak, olyankor néha féltem.
Régen, amikor gyerek voltam, a nyarakat a Folyó partján töltöttem. Apa meg Anya olyan kicsi koromtól vitt oda, hogy egy időben tanultam meg járni és úszni. Apa nagyon ügyes volt régen is, saját kézzel épített egy szép zöld lakókocsit, azt a régi öreg Wartburg után kötötte, júniusban levontatta a partra és augusztusig haza sem mentünk.
Sokan voltunk, még Nagyapáék is leköltöztek a Folyóhoz pár hétre, ott voltak Apa haverjai, sok más gyerek is, a túloldalon volt a jó homokos strand, és ott lakott egész nyáron az erdőben Illés bácsi. Mi motorcsónakkal jártunk át oda, Apa úszni tanított, én az öcsémmel homokvárakat építettem, Anya napozott.
Apa naphosszat pecázott Lajos barátjával, aki a stégről ordítva és ívesen hugyozott a Folyóba. Anyáék bográcsban főzték az öreglebbencset, ellenben a halászlé mindig a férfiak reszortja volt. Voltak nagy viharok, dörgős-villámlósak, olyankor néha féltem.
Hét éves voltam, amikor tavasszal megszületett a kisebbik öcsém, azon a
nyáron kézről-kézre adtuk a mózeskosarát a parton, ami egy egész ülést
elfoglalt a motorcsónakban, útban a túloldalra.
Így teltek a nyarak, tábortűzzel, terepszínű álcahálóval, sült halakkal, földbe ásott pottyantós budival, majd egy idő után már másik helyen, sátorral. Csak két-három kilométerre voltunk a Falutól, mégis messze. Csak Apa meg Anya ment néha haza kutyákat etetni, meg boltba. Mi iskolakezdéskor láttuk legközelebb június után a házunkat.
Olyan 13 lehettem, amikor utoljára alkalmas volt erre a Folyó ott nálunk, azóta nyaranta is sokszor (volt) magas a vízállás, meg mi is elkerültünk otthonról.
A Folyót, flórájával és faunájával úgy ismertem, mint a tenyeremet. Minden a barátom volt ott: halak, kagylók, az erdő; Apa megtanította, hogy szeressem a vizet, arra is, hogy nem merészkedünk be csak amíg a lábunk leér, és én hiába úsztam mint egy hal, sosem voltam bátor és betartottam amire Apa kért.
Most nagyon hiányzik Anya meg Apa, meg az, hogy azt mondják: "Nem baj, ha hülyeséget csinálsz, én így is szeretlek." Mindjárt fel is hívom őket. A Folyó is hiányzik, az erdő illata, a középfülgyulladás, amit a sok víz okozott, a szúnyogcsípések; a kagyló, ami élesen vág a gyanútlan talpamba, az ugrálás a gumimatracról, a felhőtlen mosolyok; még nem ismertem akkoriban azt a szót, hogy "gond".
A nyarak ma már másmilyenek, biztos mert felnőttünk, a Folyó sem olyan, mint rég; szeszélyesebb és kiszámíthatatlanabb. Talán kicsit én is megváltoztam.
Így teltek a nyarak, tábortűzzel, terepszínű álcahálóval, sült halakkal, földbe ásott pottyantós budival, majd egy idő után már másik helyen, sátorral. Csak két-három kilométerre voltunk a Falutól, mégis messze. Csak Apa meg Anya ment néha haza kutyákat etetni, meg boltba. Mi iskolakezdéskor láttuk legközelebb június után a házunkat.
Olyan 13 lehettem, amikor utoljára alkalmas volt erre a Folyó ott nálunk, azóta nyaranta is sokszor (volt) magas a vízállás, meg mi is elkerültünk otthonról.
A Folyót, flórájával és faunájával úgy ismertem, mint a tenyeremet. Minden a barátom volt ott: halak, kagylók, az erdő; Apa megtanította, hogy szeressem a vizet, arra is, hogy nem merészkedünk be csak amíg a lábunk leér, és én hiába úsztam mint egy hal, sosem voltam bátor és betartottam amire Apa kért.
Most nagyon hiányzik Anya meg Apa, meg az, hogy azt mondják: "Nem baj, ha hülyeséget csinálsz, én így is szeretlek." Mindjárt fel is hívom őket. A Folyó is hiányzik, az erdő illata, a középfülgyulladás, amit a sok víz okozott, a szúnyogcsípések; a kagyló, ami élesen vág a gyanútlan talpamba, az ugrálás a gumimatracról, a felhőtlen mosolyok; még nem ismertem akkoriban azt a szót, hogy "gond".
A nyarak ma már másmilyenek, biztos mert felnőttünk, a Folyó sem olyan, mint rég; szeszélyesebb és kiszámíthatatlanabb. Talán kicsit én is megváltoztam.
