Folytatnám magam, nem mentem hát EFOTT-ra, gondolván, ott megint megázok, inkább szombat délelőtt elmegyek a bicóboltba. Mikor vettem a biciklit, mondták a srácok, 100 km után vigyem vissza, meghúzzák, amit meg kell, átnézik elsőre grátisz ingyé'. Na, azóta benne van már nem 100, de 200-300 km is, csak hát nem nagyon jut ez eszébe az embernek, amikor tök jól megy a canga. Azért most elgondoltam, amúgy is lett rendelve alkatrész másikhoz, úgyhogy 9-kor elindultam a város másik felébe, tök jó volt, nem tűzött a nap, a szél mondjuk szembe fújt, de ez mindig így van, megszoktam. Van némi izomlázam a két nappal ezelőtti tekeréstől, de inkább örültem, mint hogy nyafogtam volna magamban emiatt. A boltos srácok mint mindig, készségesek, azért sem bántottak, hogy otthonhagytam a szervízkönyvem, a bicó is kész volt hamar: csak a hátsó kereket kellett centírozni - volt egy szerény nyolcasom -, meg féket állítottak és már fordultam is vissza. A visszaút 50 percében először csak szolidan, majd egyre intenzívebben esett az eső, fújta a szél az arcomba, úgyhogy nem volt száraz ruhadarab rajtam, mikor hazatérve ledobáltam magamról a göncöket. Forró zuhany, hajszárítás.
De jó, hogy nem mentem EFOTT-ra, már kaptam egy fülest, hogy ott meg esik. Köcsög Szilárd ma reggel is hazudott.
