búcsúajándékok
A tegnapi céges vacsi nem annyira a kulináris élvezetek miatt marad emlékezetes. A korlátlan fogyasztás adta lehetőségeket, nem mondom, sikerült kiaknáznom, de most valahogy nem választottam olyan jól, mint legutóbb ugyanott. A főnököm rövid szónoklatában kiemelten megköszönte munkámat, kaptam ajándékot (pl egy kibanagy doboz merci csokit, nyami:))* és később őszinte (?) szomorúsággal remegő hangon (!) súgta a fülembe: "Olyan szar, hogy elmész." Kevésbé cinikus - gyengeségre hajlamos - ellágyulós énem azt mormogta magában "kicsit nekem is". De tényleg csak kicsit.
* A legnagyobbról nem is tud, hogy ti. valóban rohadtul (55E Ft-tal!!!) elszámolták a májusi fizum;) Nem is értem, vakok-e vagy mik, hogy senkinek nem tűnt fel ez a nem is kis diffi?!?!? Mikor rájöttem tegnap, hogy mivan, azért nem rohantam oda, hogy lécci lécci hadd adjam vissza;)
