Hullaszar kedvemen tegnap javulás mutatkozott, s ezt a bringának köszönhetem: tekertem nagyon sok kilométert át Duna-hidakon oda-vissza, magamba szívtam rengeteg ólmot és benzingőzt, kerülgettem köcsög gyalogosokat (a nekem fenntartott úton, argh). Én voltam a night rider, aki élvezte a szembejövő hűvös szelet, meg azt, hogy hazafelé sötétben már kevesebb a köcsög gyalogos és lehet repeszteni. Aztán a végén, fél városon átkerekezve pont így néztem ki:
Az jutott eszembe, hogy nemrég - mikor még nem volt mivel rájdolnom - én sem voltam több egy köcsög gyalogosnál, aki sokszor biztosan figyelmen kívül hagyta azt, hogy a kerékpárút elsősorban is kerékpárosoknak van fenntartva vagy hogy mást ne mondjak: a bicikliút azoké, akiknek a segge alatt egy kétkerekű helyezkedik el. Ezúton gyakorlok önkritikát - köcsögköcsögköcsögvoltam! Bocsi!!!
