zora

Az az igazság, hogy egész héten akartam írni, de rendszerint volt esténként jobb dolgom, mint blogolni, most aztán találjam ki, mit csináltam egész héten, mi? Szerencsére minden velem történő fontost dokumentáltak mások más blogokban, úgyhogy könnyedén összeszedem, hehe.…

Ugye nem is kell kérdeznem, hogy ugyebár SENKINEK eszébe sem jut napozni mostanában? (meg egyáltalában, máskor se, soha többé!) A környezetemben az elmúlt 2 hétben vagy egy tucat rákvörösre sült barommal találkoztam, az isten áldjon már meg mindenkit, ne legyetek már önmagatok…

Miután szombat óta nyalogatni vagyok kénytelen a sebemet, sokszor eszembejut a Dlágám tette megállapítás, jelesül, hogy mekkora kibaszás már, hogy épp a herpeszkenőcsöket csinálják vakítóan fehérre, mintha nem lenne amúgy is elég bajod emiatt a szar miatt, már messziről…

Tegnap este eljöttek a tesómék, a szemükben ott csillogott a valami, tudtam én, hogy nem anya szülinapja az igazi ok, amiért jöttek, hanem valami az esküvő körül, és már többször volt szó róla, hogy én majd ezt meg azt koordinálok ottan, mert jó vagyok ebben, és amikor elkezdte…

Három nap után elvesztettük otthon az időérzékünket, utólag elmesélni sem tudom hibátlanul, hogy mikor, hol, mit csináltunk, pedig csak öt nap volt otthon a Faluban, de olyan jó volt! A fényképekből tudok puskázni, ami a kronológiát illeti, el meg úgyse felejtem ezt a pár…