zora

Tegnap a kilátófüggő (én) és a bobfüggő (Ő) újabb célpontot talált magának. Visegrádra mentünk, ahol van kilátó (nekem, de azért neki is) és van bob is (neki, de azért nekem is). Meghágtuk a hegyeket, szuszogtunk, a tetőn ittunk sört és NEM mentünk fel a várba…

Nagyon sok mindent tanultam ezen a héten, de ehhez kellettek igazi nagy beszélgetések, az is, hogy szerdán szétverjem a fejem a Szimpla alagsorában a wc csempéjében, meg hogy másnap elutazzak oda, ahol az utcáknak ismerős városok neveit adták és ott voltak, az ismerős városnevek…

Ez egy szar nap, mintha minden a délben elfogyasztott, tegnap este készített gombapaprikásommal kezdődött volna; először is, hogy az egyik legjobb barátommal messengeren folytatott szokatlan hangvételű szóváltás tönkrebaszta nem csak az aktuális élet- és munkakedvemet, de a nap…

Aztán erről az egészről eszembe jutott az a gyöngyösi EFOTT, amin csak egy napig voltam, de azért jó volt, és a fél estét a léggitárversenyen töltöttem, amit az akkor már exfreshfabrik, demárinkább sunworkshopos pityesz vezetett