Azon gondolkodtam, egytől tizes skálán mekkora paraszt vagyok, amiért nem igazolok vissza minden érdeklődőt a Facebookon. Volt kollégák, ismerősök, csoporttársak a szombati iskolából, tudja az isten, már vagy 17-en vannak. Ha ezek időközben woodoo babát csinálnak belőlem és kötőtűvel döfködnek nem érdekel, max majd kicsit fáj itt-ott, csak valahogy úgy érzem magam degradálom ezzel a tahósággal, de most mit csináljak, ha nem tud érdekelni mindenki, akihez valaha közöm volt, vagy épp van?
Nem tudom, biztos van valami FB-etikett vagy Súgó, ahol le van írva, hogyan illik bánni az emberekkel, akik szeretnének az ismerőseim lenni, de ha jobban belegondolok, szinte bizonyos, hogy én is jelöltem már be olyat, aki nem fogadta el a közeledésemet, de erről nem érkezett értesítés. Amit meg nem tudunk, az nem fáj, nem?
Én nem tudom ki, hogy van ezzel egyébként. Remélem nem vagyok egyedül ezzel a hozzáállással, meg a vele járó kis lelkifurdalással.
