Ezt a posztot inkább a fiúmnak kéne megírnia, mert ő sokkal ügyesebb ebben, de még mindig szünetel, így ez is rám marad. Előre szólok, ma gyúrásról írok és ha ez a helyzet még sokáig fennáll, celebspottingok és gitáros bejegyzések is jönnek, youtube videókkal, metállal. Muszáj valahogy életben tartanom azt a másikat is.
Múlt heti filmélmények. Spoilerhegyek. Megnéztük moziban a Rambo-t. Basszus. Az első fél óra halál unalom, megtudjuk mit csinál az öreg veterán mióta véget ért a vietnámi háború, elalvásközeli állapot, matatás a kukoricászacskóban, a párunk fülének nyalogatása, az előző napi edzés újragondolása, egyéb fakultatív elfoglaltságok filmen való elalvás helyett.
Na de mikor elröppen az az első nyílvessző, meg a következő, elő a semmiből bazmeg és halálpontosan talál, majdnem felugrottam a székbe. RAMBOOOOO, vazeeeg, büntet, akció, jessz. Van pár jó jelenet. A film túl rövid, de az egységi időre jutó leszakadt végtagok és gránátok miatt a szélrózsa minden irányába robbanó testrészek számát tekintve messze ver minden mást. Stallone tökösebb, mint valaha. Nálunk ebben a korban nyugdíjba mennek a férfiak, Rambo meg ilyenkor fog hozzá atomjaira tépni, lőni, ütni a burmai hadsereget, höe. Tökös, Rambo egy mítosz, szuperhős, 15 év alatt mit sem gyengült, kicsit mackósabban közlekedik, de azért még mindig egy hero, aki mást mond, az hazudik.
Amikor a nyolcvanas években a Faluban is megjelent a videolejátszó, nyálcsorogva néztük a filmeket, amit Apa hozott. Az első valami gagyi óriáskrokodilos fos volt, amerikai kisváros, szennyvízcsatornában cirkáló genetikailag mutáns gigakrokodillal, apám mondta, gumikrákágyil, szóval nem vettük be a sztorit. A második amire emlékszem, na az már komolyabb volt, magyarul Interceptor volt a címe, megtaláltuk az imdb-n, szóval ez a szuperautós Charlie Sheen-es, halálbólvisszajövős, a rosszfiúkat autóversenyben megverős és megölős film volt a következő, eztán jöttek a Rambo filmek, sorra, sokszor. Az elsőt szerettem legjobban, arra is emlékszem legjobban, legendás na, tuti, hogy bizonyos túlélési technikák visszaköszöntek amikor a környéken a bozótban bunkeroztunk a többi gyerekekkel. Aztán hopp, eltelt vagy 15 év és kiderül, hogy semmit sem öregedtünk és semmit sem kopott az izgalom, ha a szakadó esőben az erdőben feltűnik Stallone és elvicsorogja magát, még mindig tetszik a magánakvalósága meg az öntörvényűsége, tökös férfi és kész bazmeg! Az erősebbik nemet dicséri, ilyen feledhetetlen és időtálló karakterek csak közülük kerülnek ki. Rocky, Rambo, Steven Seagal kómából visszatérve, JCVD a Tökéletes katonában, Neo, Chuck Norrisról már nem is beszélve.
A másik, így 5-6 év késéssel az Equilibrium, kiszámítható, de izgalmas, nyomasztó orwelli jövőkép, egy újabb kiválasztott-hős, ebben és a trükkökben is túl erős Mátrix-utánérzés, de Christian Bale annyira jól játszik, hogy még azt is megbocsátjuk neki, hogy ránézésre Neo egykori ruháját viseli.
